A mai napon, amikor Jézus keresztáldozatáról emlékezünk meg, elmélkedjünk együtt a 22. zsoltárnak ezen imáján, amelyet Jézus magáévá tehetett Passióját megélve

Istennek sok gyermeke megélte már, hogy elvetik, s néha be sem gyógyulnak teljesen ezek a sérülések.

Egy valamiben mégis biztos vagyok: Az imával nemcsak, hogy nem veszítünk időt, de még nyerünk is…!

Néha felteszem a kérdést: „De miért kellett, Uram, hogy Jézus olyan borzalmasan szenvedjen és meghaljon?”

Ma arra szeretném magunkat buzdítani, téged és jómagam, hogy ne bújjunk el Isten elől, hanem hagyjuk, hogy ránktaláljon…!

Nagyhét kezdetén szeretnék neked ajánlani egy számodra az Atya szívéből jövő üzenetet. Íme, itt van…

Isten ígéreteiről szóló sorozatunk végére érünk, s zárásként szeretném Isten több olyan ígéretét rád hagyni, amit Isten neked és nekem Igéjében tett.

Mint láttuk, Isten ígéretei mindig hozzáférhetőek, s mindig is azok lesznek mindaddig, amíg dicső Megváltónk, Jézus vissza nem jön!

Hogy reagálsz az ígéretre? Örülsz-e vagy félsz? Hiszed-e vagy kételkedsz?

A Szentírásban Isten számos ígéretére bukkanunk, de tudod-e, mi a nekünk tett utolsó ígérete, amely életed és életem támasza, s még oly sokakénak?