Véget vetni a félelemnek

Üdvözöllek Testvérem,

Ismered-e Jairus lányának történetét…? Az Evangélium elmondja nekünk, hogy amikor Jairus felkereste Jézust, azt kérvén tőle, hogy imádkozzon lányáért, lánya közben meghalt… „Mikor még a szó szájában volt, eljött egy ember a zsinagóga fejének házától, mondván neki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert! Jézus pedig mikor ezt hallotta, felelt neki, mondván: Ne félj; csak higgy, és megtartatik!” (Lásd Lukács 8,49-50)

Amikor a tragédia beköszönt, a félelem mintegy lebéníthat minket. Jézus nem lepődik meg, hogy emberileg úgy reagálunk az ismeretlennel szemben, hogy félünk: Amikor megrázkódtatások érnek bennünket, amikor tartunk egy borzasztó szenvedéstől vagy amikor testünket komoly betegség mardossa. Jézus megértette ennek az embernek a félelmét… És megérti a tiédet is.

Ne hallgass arra a hangra, amelyik ezt mondja neked: „Ne fáraszd a Mestert!” Arra a hangra, amelyik azt mondja neked, hogy Jézus nem hall, nem hallgat meg téged, és helyzeted nem érdekli őt.

Jézus szeret téged, Testvérem. Hogyisne ismerné szükségleteid…?

Arra hívlak, fordulj ma Jézus felé, hogy megoszd vele, ami gyötör téged, mindazt, amitől „szétmegy a fejed”, ahogy mondják… Íme, néhány gyakorlatban alkalmazható példa:

Ne félj, Jézus veled van! Imára hívlak most: „Uram, visszautasítom ezentúl a félelmet. Visszautasítom, hogy a kétely és a félelem lebénítson. Gyermeked vagyok, és azért születtem, hogy megtapasztaljam jelenlétedet és csodáidat. Nehéz nekem ez a helyzet, amelyen keresztülmegyek (nevezd meg!), de teljes bizalommal vagyok irántad, és tudom, hogy hallasz engem. Ó igen, tudom, hogy tekinteted rajtam nyugszik. Köszönöm csodás közbelépésedet. Köszönöm a békét, amivel elárasztod szívemet. Imádlak téged. Szeretlek Jézus.”

Köszönöm, hogy vagy!