Íme, egy lelki gyakorlat! (ötödik szokás)

Üdvözöllek Testvérem,

Majdnem végére értünk a reggeli rutinról szóló sorozatunknak.

A fizikai gyakorlat jó szokás, mert megengedi, hogy karbantartsuk testünket, ezt az Isten által teremtett csodás gépezetet! Próbálok rendszeresen fizikai gyakorlatot végezni, például fekvőtámaszok, gyaloglás, úszás stb.

Van azonban egy ugyanolyan fontos gyakorlat, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy jó egészségben maradjunk…: Isten ajándékainak számlálása.

A Szentírás arra hív, hogy adjunk hálát az Úrnak, egyetlen jótéteményéről sem feledkezvén meg.

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!” (Zsoltárok 103,2)

Miért? Amikor rendszeresen és semmiről sem feledkezvén meg mondunk köszönetet Istennek, hála és alázat lakozik szívünkben. Ez közelebb visz Istenhez.

Ezért tehát Isten ajándékainak számlálása jót tesz a léleknek, ez egy jó mindennapi reggeli gyakorlat!

Az ötödik szokás tehát: „Megköszönni Istennek mindennapi ajándékait.”

Testvérem, ha hála lakozik szívedben, megóvod szívedet a keserűségtől és a frusztrációtól. Adj hálát Istennek minden napért! Akarsz-e neki ma velem köszönetet mondani?

„Uram, hogyisne adnék neked hálát? Már csak azért is, mert ma reggel újra életet adsz nekem. Köszönöm, Istenem, minden látható- és láthatalan-, múlt-, jelen- és eljövendő jótéteményedet. Köszönöm hűségedet és feltétel nélküli támaszodat. Szeretlek, Jézus. Ámen.”

Köszönöm, hogy vagy!