Testvérem, várd az Úr jóságát!
„Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élők földjén!…” (Zsoltárok 27,13)
Dávid bizonyos volt valamiben: Abban, hogy meglátja majd az Úr jóságát az élők földjén! Reménye nemcsak az eljövendő életben volt, hanem tudta, hogy Isten meg fogja látogatni és meg fogja újítani jóságát idelenn.
Testvérem, az Úr jósága nem fogyatkozott meg, együttérzése nem ért véget. Megújul minden reggel. (Lásd Jeremiás siralmai 3,22-23)
Az Úr jósága kísér minden napfelkeltét.
Isten, aki a javadat akarja, még ma is szeretettel tekint rád.
Meg akar ma újítani téged Isten, hogy te is ugyanezzel a szeretettel nézz másokra, és csupa jósággal legyél a körülötted lévők iránt.
Hát nem csodálatos mindaz, amit Isten számodra tartogat? Befejezésül pedig arra hív Dávid, hogy remélj:
„Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27,14)
Testvérem, légy erős! Más fordítások szerint pedig: Szedd össze a bátorságodat! Erősödj meg! Légy határozott!
Igen, remélj az Úrban!
