Testvérem, nevess, nevess és nevess még!
Ó, a szünidők! Türelmetlenül várjuk őket... Akár a strandon, akár a hegyekben, akár otthon töltjük őket, hogy kiengedjük a gőzt, a szünidő jó alkalom arra, hogy kipihenjük magunkat, felfrissüljünk és feltöltekezzünk.
A legutóbbi tanulmányok feltárják azonban, hogy sokan nem használják ki szabadságukat. Némelyek például amiatt nyugtalanok, hogy a szünidő alatt a munkahelyi teendők felhalmozódnak, s erre gondolván még pihenni sem tudnak.
Azért említem ezt meg, mert úgy gondolom, a nevetés nagyon is olyan, mint egy szabadnap, amiről nem veszünk tudomást; egy kedvezmény, amiből nem húzunk hasznot. A nevetés olyan lehetőség, amivel sokan sajnos nem élnek teljességgel. Mindegyikünk rendelkezésére áll. Kihasználhatnánk, csak elhatározás kérdése – „de otthagyjuk és elhanyagoljuk egy halom más eszközzel egyetemben, amiket pedig Isten rendelkezésünkre bocsát”.
Ha Isten képessé tett minket a nevetésre, annak oka van. A nevetés kulcsfontosságú a feszültség, az aggodalom, a félelem és a nyugtalanság elleni harcban. Ezért vallja a Szentírás:
„A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárítja a csontokat.” (Példabeszédek 17,22)
Ajánlok valamit: Miért ne tartanánk fenn külön időt nevetésre?
Fordíts minden nap időt arra, hogy felidézd a jó dolgokat, amik a nap folyamán történtek! Tölts időt mulatságos és bátorító egyénekkel: Humoruk és pozitív természetük ragályos.
Testvérem, ha fájdalmas helyzeteket élsz meg, amik ellopták nevetésedet és feszültséget hoztak az életedbe, ne próbálj egyedül lábalni ki belőlük! Kérd Isten segítségét, s hogy visszatérjen szívedbe az Ő öröme! Adni akarja és tudja is adni „örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett”. (Ésaiás 61,3)
Isten Igéje azt mondja, hogy a világ világossága vagyunk (lásd Máté 5,14). És ha a nevetés lenne az a kapcsoló, ami felkapcsolja ezt a villanyt?
