Testvérem, nem fogsz közömbös maradni e történet hallatán...
Olvastam egy kisfiú történetét, aki mindig késve ért haza az iskolából. Egy nap figyelmeztették a szülei, hogy időben kell hazaérnie… Mégis még a szokásosnál is később érkezett. Aznap egy szelet kenyeret és egy pohár vizet kapott vacsorára. Látta a tányérját, és látta édesapja teli tányérját is. Édesapjára nézett, de az apa nem szólt semmit. A kisfiú a föld alá bújt volna szégyenében.
Az édesapa megvárta, hogy a gyermek ráébredjen hibája következményeire, majd nyugodtan megfogta a kisfiú tányérját, és maga elé tette. Azután fogta a saját tányérját tele hússal és krumplival, és mosolyogva a gyermek elé tette. A kisfiú felnőtt azóta. Ma ezt mondja: „Az, amit aznap este édesapám megtett, lehetővé tette számomra, hogy megértsem, milyen Isten.”
Ez a történet szépen példázza a „megváltást”. Ez a szó a görög „apolutrosis”-ból jön, amelynek jelentése: „Váltságdíj fejében történő szabadulás”. Történetünkben az apa fizeti az árat, lemondva finom vacsorájáról, hogy a fiának adja. Ugyanígy Jézus kifizeti ismételt engedetlenségeink árát, megválva dicsőségétől, hogy nekünk adja ezt a dicsőséget, magára véve nyomorúságunkat és bűnünket. (Róma 3,23-24)
Jézus annyira szeretett téged Testvérem, hogy minden bűnödet hordozta! Cserébe pedig biztosít bocsánata és áldása felől.
