Ne menekülj többé!
Észrevetted-e? A nehézségekkel szemben gyakran rögtön csalódunk.
Nem értjük, hitvesünk miért nem száll már le a telefonról, amikor kétségbeejtően szükségünk lenne, hogy figyelmesen meghallgasson minket…, miért tesznek meg munkatársaink látszat szerint mindent, hogy órarendünk egy kálvária legyen..., és miért nem tud még saját lelkipásztorunk sem segíteni rajtunk...
Túlélési ösztön: a menekvés.
Változtatunk:
- templomot,
- hitvest,
- állást,
- kerületet,
- barátokat
- stb.
Majd nagyon gyakran a nehézségek visszatérnek... És talán nem is akarunk tudomást venni róluk. Behunyjuk a szemünket...
Pedig ahelyett, hogy menekülnénk előlük, arra hív az Úr, hogy örömmel fogadjuk őket!
„Gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2 Korinthus 12,10)
Miért? Mert üzenet rejlik mindebben számodra.
Testvérem, mit üzen neked Isten?
Mivel Atyád már mindent beteljesített számodra, arra vágyik, hogy az Ő győzelmében járj. Kegyelme egyedül elég. Keserűséged helyett fogadd bocsánatát, és lehetetlenségeid helyett az Ő lehetőségeit! Talán rugalmasabb kell legyél, újra meg kell fontold, mi elsődleges számodra, vagy meg kell tanuld a másokkal való érintkezést?
Szeretettel küldi neked Isten ezt a reményteli üzenetet: „Szeretlek, úgy, ahogy vagy, és túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy ilyen állapotban hagyjalak. El tudlak vinni messzebb. Ideje továbblépni...! Kegyelmem gyengeségeidben nyilvánul meg. Veled vagyok. Ne félj!”
