Testvérem, mindennek megvan a maga ideje
„Szól az én szerelmesem nekem, és mondja: Kelj fel én mátkám, én szépem, és jöjj! Mert íme, a tél elmúlt, az eső elmúlt, elment. Virágok látszanak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatszik a mi földünkön. A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzanak, jó illatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jöjj hozzám!” (Énekek 2,10-13)
Szeretem a tavaszt. A fák üde lombozata megannyi színben játszik. A madarak kibújnak téli odújukból. A hőmérséklet enyhül. Van úgy, hogy még sincs olyan jó idő, mint az évszaktól megkívánnánk.
Testvérem, talán éppen arra a csodára vársz, hogy életed szálai kibogozódjanak és valóra váljon egy álmod…
Ne nyugtalankodj, és őrizd meg szívednek békéjét!
Békességet vett kilátásba számodra Isten (lásd Jeremiás 29,11), és mindent széppé tesz, amikor eljön az ideje (lásd Prédikátor 3,11).
Arra hívlak ma Testvérem, bízzál és légy türelemmel! Légy biztos benne, hogy meghozza Isten a jobb időt!
