Merj szerényen kezdeni!
Láttuk tegnap, nem is olyan könnyű, mint hinnénk, hogy kérni merjünk, kimerészkedjünk a csigaházból s területeket merjünk meghódítani... Szerencsére Isten nem kéri tőlünk, hogy egyik napról a másikra vitéz hősök legyünk…
„Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen nektek.” (Máté 17,20)
A hitnek nem is annyira a mérete számít, mintsem a tartalma. Egy mustármag töpörtyű, de még egy ilyen kicsi mag is idővel terebélyes fává válik: „És amikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.” (Márk 4,32)
Végül hited azoknak is hasznára válik, akikkel valamilyen módon érintkezésben vagy az életben, s árnyékra tudnak találni ágaid alatt.
Hogy kezdjük hát? Szerényen. A hegy előtt előbb a dombbal! Hogy merőképességünket eddzük, lehet például:
- kérni egy tojást, ami hiányzik a szomszéd számára készített süteményből,
- kérni a pincértől egy ablakhoz közelebbi asztalt,
- kérni és felpróbálni mindenféle cipőt, s szabadnak érezni magad, hogy végül egyiket se vedd meg.
Semmi vesztenivalónk nincs, ha ezekben a helyzetekben visszautasítanak. De ha merünk, jobban fogunk tudni helyezkedni és több lehetőséggel bírunk majd.
Ma arra hívlak, kérd Isten segítségét, hogy megragadhass minden előtted álló kis lehetőséget, s gyümölcsöt hozzon az életedben és mások életében.
Imádkozzunk együtt: „Atyánk, köszönjük a hitet, amit tőled kapunk. Hála ezért a hitért, ami hegyeket tud elmozdítani. Köszönjük, mert veled merni fogunk. Merni fogom az első lépést, hogy megtegyem akaratodat, s azzá legyek, akinek te akarsz. Tiéd vagyok, életem egészen a tiéd ma és mindörökké. Jézus nevében! Ámen.”
