Mennyei Atyád mindig tárt karokkal fog fogadni Testvérem
Az egyik legismertebb és legmeghatóbb példabeszéd a tékozló fiúé. Elmondja nekünk, hogy amikor a fiú visszatér atyjához azután, hogy eltékozolta az örökségét, atyja már messziről meglátja, „oda futva a nyakába borul és megcsókolgatja”. (Lukács 15,20)
Látod, Testvérem, az atya nem tesz semmi szemrehányást a fiának. Pedig lenne miért! Kezdhette volna azzal, hogy a küszöbön várja és így szól hozzá: „Minek jössz vissza? Hogy megint pénzt kérj tőlem? Hát mit csináltál azzal, amit neked adtam?”
Nem, az atya nem vet semmit a szemére, és nem tesz fel neki semmi kérdést, hanem felgyűri a ruháját és futva fia elé megy, annak ellenére, hogy akkoriban nem volt ez szabályszerű.
Ahelyett, hogy szemrehányások tömkelegét zúdítaná rá, bőségesen elhalmozza szeretetével gyermekét!
Testvérem, mennyei Atyád mindig tárt karokkal fog fogadni! Minden félelem nélkül odamehetsz hozzá: Nem vár ott a küszöbön, hogy lehordjon és kikérdezgessen. Nem, odafut hozzád! Látod-e, amint mosollyal ajkain és könnybe lábadt szemekkel eléd jön, meghatódva attól, hogy újra reád talál?
Annyira szeret téged Testvérem!
