Testvérem, menj tovább!
„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is...” (Zsoltárok 23,4)
Egy nap, amikor Izraelben voltam, egy beduin megmutatott nekem egy annyira szűk völgyet, hogy a napfény be sem szűrődik oda a nap folyamán. Ezt mondta nekem a beduin: „Ez a völgy még fényes nappal is árnyékban marad. Tényleg a halál árnyékának völgye. Ha baleset ér ebben a völgyben, senki sem fog rádtalálni.” És hogy számomra még kifejezésteljesebb szavakat használjon, hozzátette: „Még telefonvonal sincs a völgyben!”
Van úgy, hogy ilyen völgyben kell járnunk. Borús, sőt még éjsötét is. Nem tudjuk, hogyan kerüljünk ki belőle. Úrrá lesz rajtunk a félelem... És úgy tűnik, hogy még az Istennel való összeköttetés is megszakadt.
Dávid megoszt velünk egy titkot a 23. Zsoltárban: Azt, hogy menjünk tovább! Így szól: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is...”
Isten ezzel a szentírási verssel szólt egy nap barátomhoz, Stéphanhoz. Bejelentették neki, hogy egyik veséje rákos, s agyában már áttétes is. Az orvosok diagnózisa nagyon pesszimista volt. Amikor Stéphannak kétszeres sebészeti beavatkozáson kellett keresztülmenni, Isten szólt hozzá ezen szentírási versen keresztül. Ezt mondta magában Stéphan: „A halál árnyékának völgyében vagyok, de Isten azt kéri tőlem, hogy járjak. Akármilyenek legyenek is hát a hírek és akármi is történjen, bízni fogok Istenben és továbbmegyek!”
Imádkoztunk és Isten csodát tett Stéphan életében. A sebész, aki az agyműtétet végezte, a következőt tárta fel előtte: „Ilyet még sosem láttam, veserákja valóban áttétes az agyban, de nem rosszindulatú ez a daganat!”
Jól tette Stéphan, hogy tovább járt. Nagyon jól van és örömmel tesz eleget családi és foglalkozásbeli felelősségeinek.
Sose szűnj meg bízni Istenben! Menj tovább! Hiszem, hogy hamarosan kikerülsz ebből a völgyből!
