Még a sivatagban is ott van Isten!
Isten Igéje elmondja nekünk Izrael népe meglepő kalandját: 11 nap alatt kellett volna átmennie a sivatagon (Lásd 5 Mózes 1,2). Márpedig negyven évig tartott ottani vándorlásuk. A negyvenedik év során jelentette ki Isten: „Elég ideig laktatok e hegy alatt.” (5 Mózes 1,6)
Azután emlékezetükbe idézte a múltat ezzel az ígérettel: „Íme, elétek adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja, és őutánuk az ő magvuknak.” (5 Mózes 1,8)
Elcsüggedhetsz, ha egyfajta sivatagon mész keresztül: (Betegségen, váláson, munkanélküliségen, adósságokon, egyedülléten, depresszión stb.) Olyannyira, hogy azt hiszed, Isten megfeledkezett rólad...? Még kétségbe is vonhatod Isten szeretetét és jelenlétét, azt gondolván, hogy Isten elhagyott. Pedig ha nem „érezzük” Istent, az még nem jelenti azt, hogy nincs ott. Isten volt, van és lesz. Mindig jelen van.
Bátorítani szeretnélek ma:
- Isten meg akarja újítani ebben a sivatagban látásmódodat és ígéretét.
- Életadó Igéket és győzelmet tartogat számodra…!
- Fog még neked meglepetést okozni az Úr hűsége és jósága.
Tarts ki, Testvérem ...! Útban vagy az ígéret földje felé!
Arra hívlak, hallgasd meg Rend Collective „Puszta a lelkem” című dalát (Előadja: Dorozsmai-Szabó Eszter és Szabó András) és elmélkedj ezeken a szavakon!:
„Csonthalom rég, mi lettem,Nélküled már puszta a lelkemÖsszetörten, de lépekFeléd, kiben összeforr minden.
Nincsen más, kit a lelkünk vár,Csak Te oltod szomjunk már.”
Szép napot kívánok! Erősödj meg Isten jelenlétében...!
