Ki a legnagyobb?
Ezen a héten továbbra is arról lesz szó, mi minden teszi lehetővé, hogy megéljük az isteni felgyorsulást.
Biztos ismered ezt a szentírási részt, ahol a tanítványok megkérdezik Jézustól: „Vajon ki nagyobb a mennyeknek országában?” (Lásd Máté 18,1)
Emberi természetünkre vall, hogy a legnagyobbak és a legelismertebbek akarunk lenni. Úgyszintén az emberi természetre vall, hogy összehasonlítgassunk, egymás érdemeit csökkentsük, illetve a másikra fogjuk a hibát. Nincs összhangban az, amit magunknak szeretnénk és amit másoknak teszünk...
Jézus azért jött, hogy új természetet adjon jellemvonásainknak: Az isteni természetet, amiben részesülhetünk: „Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy általuk az isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.” (Lásd 2 Péter 1,4)
Ez az isteni természet olyan Istené, aki alázattal lealacsonyodik, hogy mindvégig szolgáljon és engedelmeskedjen (Lásd Filippi 2,6-11). Ebben a természetben kínál részt a Szentírás.
Az a hatodik mód arra, hogy megéljük az isteni felgyorsulást, hogy az alázatot mint kincset keressük, s felöleljük Teremtőnk és Megváltónk alázatos természetét.
Jézus megmutatta nekünk a követendő utat, hogy nagyok legyünk a mennyek országában. Hadd imádkozzam érted:
„Uram, íme Testvérem, vezesd őt, formáld szívét és életét, hogy az alázat nőttön-nőjön benne! Kérlek még azért is, hogy egyre közelebb vond szívedhez, jelenlétedben, hogy egyre inkább hasonlítson rád! Vezesd őt Lelked és Kegyelmed által az alázat és a megbecsülés útja felé! Vedd életét pártfogásod alá, és tapasztalja meg minden tervében isteni felgyorsításodat! Jézus nevében, ámen.”
