Testvérem, jobb sorsra juthatsz!
Íme, mit vall a Szentírás: „Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.” (Jeremiás 29,11)
Nem tudom, jó emlékeid vannak-e a nyelvtanórákról. Akárhogy is legyen, azt javaslom, nyelvtanozzunk ma egy kicsit! A mai szentírási versünk a „mert” szóval kezdődik: Alig négy betűs, mégis oly fontos!
Talán emlékszel rá, hogy a „mert” kötőszó, csakúgy mint a „de”, a „vagy”, az „és”, a „tehát” stb.
Gyakran a „de” kötőszóval élnek az emberek. Ezt mondják neked: Jó ötlet, „de”…! Sikerülhet, „de”…! Szuper, „de”…! Sokszor van ott az a „de”.
A „de” nagyon is az emberre vall, gyakran negatív, korlátoz, és elveszi a kedvünket.
Van-e ott az életedben egy „de”? Ez az igen rövid szó olyan könnyen elolthatja a lelkesedés tüzét…
Isten nem azt mondja, hogy „de”, hanem azt, hogy „mert”: „Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőled gondolok...”
Egyébként János 3,16 úgyszintén „mert”-tel kezdődik, pont az a szentírási vers, amelyik oly kitűnően összefoglalja a szentírási üzenet egészét:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy bárki is hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)
- A „mert” fogja behozni Istent és Fiát Jézust ebbe az elveszett világba, és életed „lehetetlen” helyzeteibe is.
- A „mert” olyan kötőszó, amelyik Istent és az életedet köti össze.
- A „mert” az az isteni kötőszó, amelyik már munkálkodik is az életedben: Isten segítsége megnyilvánul, elküldi angyalait, Isten pártfogása szemmel látható.
Összegezve: „Mert” az isteni kötőszó a rendeltetésedhez.
Mi az, ami ott visszhangzik benned, s azzal kezdődik, hogy „de”? „De nincs elég ebből vagy abból...” „De ez lehetetlen...!” „De hiányzik neked...” És ha hagynád, hogy Isten jobb sorsra juttasson, az isteni kötőszót tévén a mondat elejére?: „Mert Isten...”
