Jó az, amikor jók vagyunk
A minap olyan valaki tanúságtételét olvastam, aki azt osztotta meg, mennyire jól érezte magát attól, hogy... jót tett!
Testvérem, ízlelted-e már a boldogságot, amit akkor tapasztalunk meg, amikor valakivel összefutunk az utcán és ajkára mosolyt csalunk, amikor is napi munkája után talán fáradt? Vagy amikor egy idős néni előtt kitárjuk az ajtót? Vagy pedig szívességet teszünk egy szomszédnak?
A Szentírás így szól hozzánk: „A másnak jótevő lélek jóllakik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Példabeszédek 11,25)
Ha jót teszünk másoknak, az megszenteli lelkünket. Mintha abból táplálkozna. Igen, Testvérem, akárhányszor jót teszel valakinek, lelked mintegy jóllakik. És Isten e szentírási versben megígéri és elkötelezi magát, hogy megáld érte cserébe. Felüdíti azt, aki felüdít. És öntözőkannája nagyobb, mint a miénk!
Mindazok nevében mondom neked, akiknek jót fogsz ma tenni: Köszönöm, hogy vagy! Köszönöm, hogy másokat éltetsz. Köszönöm, hogy ott vagy, ahol vagy, és köszönöm, amit teszel. Hozzájárulsz ahhoz, hogy jobbá váljon a világ és Isten fénye felragyogjon a szívekben.
Légy bőségesen áldott!
