Jézus lemondott saját akaratáról
Mennyire is egyedül érezhette magát Jézus a rá váró szörnyű halállal szemben! Mennyire is elhagyatottnak érezhette magát, amikor ezt mondta: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e poharat!” (Lukács 22,42)
Mégis, milyen engedelmes volt Jézus, amikor hozzátette: „Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” Jézus ezen Atyjának való végső engedelmességéből született a világ legszebb szeretet-története. Amikor Jézus a félelem, a szenvedés és az elhagyatottság ellenére is minden bizalmát Atyjába vetette, a világ legnagyobb ereje áradt ki ebből a rendkívülien bátor tettből; az az erő, amelyik kibékíti szíveinket az Atya szívével.
Jézus elfogadta a szenvedést, meghalt, újra él, s bőséggel adja nekünk ezt az életet! Testvérem, bátorítani szeretnélek ma, ha olyan helyzetet élsz, amelyikből nem látsz kiutat. Lásd Jézus ezen szavait:
„Bizony, bizony mondom nektek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” (János 12,24-26)
Van úgy, hogy olyan számunkra az Istennek való engedelmesség, mint a „halál”. Az a benyomásunk, hogy meghalunk saját magunknak, saját akaratunknak, saját énünknek. Ám az a csodálatos Istennel, hogy a halálból élet fakad! Az engedelmesség termi a legjobb gyümölcsöket!
Testvérem, Jézus már learatta a győzelmet a kereszten! Arra hív, kövesd Őt az engedelmesség útján, amelyik az élet útja!
Arra hívlak, imádkozz velem: „Jézusom...! Hálától csordul túl a szívem, hogy az életedet adtad értem. Megálmodtál, kigondoltál és megteremtettél engem. Mindent elkészítettél a jövetelemhez: A kis világomat, amelyikbe beleszülettem, s mindazt, ami ahhoz kellett, hogy a győzelmed felé vezető ösvényre terelgessél engem…! Köszönöm halálodat és feltámadásodat. Úgy fogom megünnepelni idén húsvétot, mint még soha! Ámen.”
