Istennek sose leszel túl messze, s túl mélyen sem, Testvérem
Ha meg tudnád mérni a közted és Isten közti jelenlegi távolságot, azt mondanád-e, hogy közel tudod magad Istenhez, vagy inkább messze?
Akármi is legyen az érzésed ezzel kapcsolatban, tudd, Testvérem, hogy Istennek nem vagy túl messze.
Nem! Nem vagy túl messze ahhoz, hogy Isten elérjen.
A Szentírás azt mondja, hogy az ígéret (a bűnök bocsánatáé, de a Szentlélek adományozásáé is) mindenkihez szól, beleértve „mindazokat, akik messze vannak”.
„Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Cselekedetek 2,39)
Péter azokról szól, akik földrajzilag voltak messze, de úgy gondolom, szívünkben is lehetünk távol Istentől. Isten ígérete azoknak is szól, akik azt érezhetik, vagy úgy vélhetik, hogy „távol vannak Istentől”. Fennáll-e ez rád?
A mindennapokban a bűntudat, a kudarc, a magány érzete azt a téves benyomást keltheti bennünk, hogy „túl mélyen” vagyunk ahhoz, hogy Isten a keresésünkre induljon. Ez nem igaz.
Testvérem, ne engedd, hogy bűneid, véleményed, érzelmeid elhitessék veled, hogy túl messze vagy ahhoz, hogy Isten a keresésedre jöjjön! Jó helyen vagy ahhoz itt és most, hogy megnyisd a szívedet Isten előtt: Rá fog tudni találni majd Isten az ösvényre, amely elviszi hozzád. Valójában már mindent meg is tett ezért meghalván érted a kereszten és megnyitván így számodra az Istenhez vezető utat.
