Isten mindent tud!
Talán „a halál és a szomorúság árnyékos völgyében” jársz most... Lehet, hogy elcsüggedve ezt gondolod hát: „Nem sikerült, vége...! Semmi remény többé...”
Az Úr veled jár ma ebben a völgyben, mint Ezékiellel is járt:
„Lőn énrajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letett engem a völgynek közepette, mely csontokkal volt rakva. És átvitt engem azok mellett köröskörül, és íme, felette sok volt a völgy színén, és íme, igen megszáradtak. És mondta nékem: Embernek fia! vajon megélednek-e ezek a tetemek? és mondtam: Uram Isten, te tudod!” (Lásd Ezékiel 37,1-3)
Ebben a szentírási versben Isten kérdést tesz fel Ezékielnek: „Vajon megélednek-e ezek a tetemek...?” Ugyanígy tőled is ezt kérdezi ma: „Hiszed-e Testvérem, hogy életre kelhetnek ezek a csontok és csodát tudok tenni...?”
Amikor Isten ilyen kérdést tesz fel, ismeri általában a választ. Mint Ezékiel, hivatva vagy, hogy ezt válaszold: „Uram Isten, te tudod!” Isten tudja, hogy a szomorúság és a könnyek völgyében jársz...
Korlátozottak vagyunk. Látókörünk korlátozott, felfogóképességünk korlátozott. Minden korlátozott bennünk...! Nem ismeretlen azonban Isten számára az, amit elszenvedsz:
- A hírek rosszak lehetnek,
- az ítélet végzetes lehet,
- a diagnózis rémítő lehet.
Az az igazság, hogy Isten tökéletesen ismeri helyzetedet, Testvérem. Elkísér téged a szomorúság e völgyében... Látja könnyeidet, hallja aggodalmadat. Ha úgy tűnik, zsákutcába szorultál, hadd bátorítsalak: Van remény, jövő, isteni terv, amely meghaladja felfogóképességedet.
Testvérem, amikor a kétségbeesés erőt vesz rajtad, borulj hát Jézus lábaihoz: „Uram, csak te tudod...! Köszönöm, hogy helyzetemre a jövő, a csoda, a remény tekintetével nézel. Bízom benned...! Megpihenek benned, tudom, hogy szeretsz és gondot viselsz rám. Mutasd meg nekem, mit tennél a helyemben, és meg fogom tenni. Jézus nevében, ámen.”
Igen, Isten mindent tud...! Kísérjen békéje a mai nap folyamán!
