Testvérem, hagyni fogod, hogy a félelem vezesse döntéseidet?
Ismered talán azt a mondást, hogy a harag rossz tanácsadó, ám tudod-e, hogy fennáll ez a félelemre is?
Íme, Jézus egy példabeszéde, amit elolvashatsz a Szentírásban (Máté 25,14-30). Arról szól, hogy egy ember elutazik és javait szolgáira bízza, hogy gazdálkodjanak velük. Amikor visszatér, mindegyik szolga haszonnal gazdálkodott a rá bízott javakkal... Mindegyik, kivéve egyet! Ezt fogja mondani a gazdának: „Félvén, elmentem és elástam a te talentumodat a földbe.” (Máté 25,25)
A szolga a „gonosz és rest” minősítésben részesül, és azt éri el, hogy kidobják...
Ebben a példabeszédben a szolga azt mondja, hogy félelmétől vezettetve hozta a döntést. Amikor félelemből teszünk valamit, nem hozunk jó döntéseket. Nem imádkozunk, és nem gondoljuk át a döntést, mert a félelem diktálja, mit tegyünk. A félelem a kiindulópontunk, annak függvényében döntünk ilyenkor.
Úgy gondolom, fontos és lényeges, hogy mint Isten gyermekei sose legyünk a félelemtől indíttatva. Mielőtt meghoznál egy döntést, szánj időt arra, hogy megkérdezd felőle Istent! Add át neki félelmedet, és kérd ki a véleményét! Kérd őt, mutassa meg világosan, mitévő légy, és milyen döntést hozz!
Gyakran mondom neked: A jó döntés, a legjobb döntés mindig maga az Úr. Mindig az, ha amellett döntünk, hogy akaratával és igazságával teljes összhangban éljünk. Arra biztatlak ma, hogy ne hozz többé döntést félelemből, hanem tedd kezedet az Úr kezébe és az ő nyomdokában járj!
Erősödj meg! Ne félj! Jézus veled van, Testvérem!
