Testvérem, engedj szabad utat a megbocsátásnak!
Van úgy, hogy gazok bújnak meg szívünkben. Tudod, néha még ha parányiak is és az árnyékban is húzódnak meg, az egész kertre romlást hozhatnak!
Van úgy, hogy rajtakapjuk magunkat, hogy valaki iránt haragot, meg nem bocsátást, keserűséget táplálunk, és sajnálunk bizonyos dolgokat vele kapcsolatban…
Ezek az érzelmek lassacskán beszennyezik bensőnket, s végeredményben megakadályozzák, hogy a kertünk (mi magunk) virágba boruljon és Istenért tündököljön.
Ragadd meg ma reggel az alkalmat Testvérem, hogy nevükön nevezd és kitépd a szívedből ezeket a gazokat! Igaz, hogy fájdalmas, ugyanakkor olyan jót tesz!
Tépd ki gyökerestől a szívedből a haragot, a meg nem bocsátást, a keserűséget, egyiket a másik után, és könnyebbülj meg ezektől a terhektől, amik csak megmérgeznek! Testvérem, engedj szabad utat a megbocsátásnak, megbocsátván önmagadnak és másoknak!
Jogod van ahhoz, hogy teljesen szabadon élj: Jézus az élete árán szerezte meg neked ezt a szabadságot. „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (János 8,36)
