Testvérem, örömed teljes legyen!😃
Az volt a legfeltűnőbb a kisiskolások elbeszéléseiben, hogy az esemény egyáltalán nem tűnt számukra rendkívülinek.
Angéla csak ennyit mondott társainak:– Látjátok? Létezik! És most mondjunk köszönetet!
Ájtatosan mindannyian letérdeltek, hogy hálát adjanak a csodáért. Aztán elhagyták az osztályt, mert kicsengettek, és megkezdődött a szünet.
Az egyik kislány, akit kikérdeztek a csodás eseményről, nagy egyszerűséggel így válaszolt:– Bajban voltunk, muszáj volt hát, hogy Jézus megsegítsen.
Amikor Jézussal élsz, a csodák szerves részei mindennapjaidnak. Mi csodálkoznivaló lenne azon, hogy Jézus látja szívednek forró vágyát, hogy Őérte élj, s válaszul beborít jelenlétével és lépten-nyomon megnyilvánítja irántad való szeretetét? A legtöbb esetben nehéz is róla beszélni másoknak, mert a történteknek úgyis csak a töredékét tudod visszaadni… Valójában csak te, aki éled ezeket a csodákat, méred fel igazi mélységüket, teljes jelentésüket, azt, hogy mennyire is jelen van Jézus mindebben!
A csoda azok számára szokatlan csak, akik nincsenek kapcsolatban Jézussal, így még ha szemtanúi is egy csodának, nem feltétlen tudnak mit kezdeni vele. Gertrúd kisasszonyt elmegyógyintézetbe kellett helyezni, mert megállás nélkül csak ezt kiabálta: „Eljött, eljött!”…
Testvérem, hadd erősödjön hited, mint ezeknek a gyermekeknek a hite! Fogadd meg ezen a szentestén az Istengyermek jászola előtt, hogy soha többé nem fogsz kételkedni sem jelenlétében, sem abban, hogy odahallgat szívből jövő imáidra, és szerető mosollyal tekint még szíved legrejtettebb vágyára is!
„És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömetek teljes legyen.” (1 János 1,2-4)
Áldott szentestét, Testvérem!
