„Tökéletes”… Isten szemével nézve!

Üdvözöllek Testvérem,

Ezt megelőzően megvallottuk együtt, hogy csodálatos vagy Isten szemében, csakúgy, mint sajátodéban. Ma arra akar emlékeztetni Isten, hogy tökéletes vagy szemében… Ezt támasztja alá az alábbi szentírási versben: „Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.” (Zsidók 10,14)

Az igazság az, hogy Isten nem nézi hibáinkat. Nem azért, mintha így döntött volna irántunk való hatalmas szeretetében vagy mintha fehér ruhája alá rejtené őket… Nem. Hanem abból az egyszerű és jó okból kifolyólag, hogy hibáink nem léteznek többé…! Örökre eltűntek…!

Isten eltörli ugyanis őket, és tökéletessé tesz minket, amint maga is tökéletes, mert „eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára” (Kolossé 2,14) Csodás módon történik ez meg:

akkor Isten megteszi a csodát és maga Jézus jön, hogy bennünk lakozzon.

Testvérem, arra hívlak hát, hogy valld meg Jézus e szavait: „Jézus nem emlékezik meg többé bűneimről és álnokságaimról.” (Zsidók 10,17 alapján) Jézus szavai ezek, és meg is tette, amit mondott. Senki sem változtathat hát ezen az igazságon. Az igazság pedig szabaddá tesz téged, Testvérem…! Ezért tehát:

valld meg: „Isten tökéletessé tett mindörökre.”

Imára hívlak most: „Köszönöm Uram Jézus, hogy meghaltál értem a kereszten, hogy tökéletessé tegyél. Azt mondtad, nem fogsz többé megemlékezni sem bűneimről, sem álnokságaimról. Mától kezdve elhatározom, nem fogom engedni, hogy a levertség erőt vegyen rajtam, mert tudom, te cselekszel bennem, hogy ne én éljek, hanem minden egyes pillanatban Jézus éljen bennem. Köszönöm, hogy tökéletessé tettél szemedben. Jézus nevében. Ámen.”

Arra buzdítalak, gyökereződjön szívedbe ez az igazság: Isten tökéletessé tett téged. Még emberi mivoltod tökéletlenségében is, mert Jézus neked adta a tökéletességét. Dicsőség Istennek…!

Szép napot kívánok neked…!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!