Testvérem, sziklára állította fel lábadat!

Üdvözöllek Testvérem,

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott a számba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.” (Zsoltárok 40,2-4)

Testvérem, ezekben az emberiségre nehezedő súlyos időkben arra hív téged Isten, hogy tárd fel előtte minden szükségletedet, legyen az testi vagy lelki. Mindent megoszthatsz az Úrral.

Mindig tárt karokkal vár rád. Saját kezével törli le a könnyeidet.

Jézus Szíve az a biztos szikla, amelyikre rátámaszkodhatsz. Erre a sziklára állítja fel lábadat, Őbenne pedig rendíthetetlen vagy.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe.” (Zsoltárok 46,2-3)

Életerőt ad Isten a szádba és a lelkedbe. Alkalmat ad arra, hogy megerősödj, megnyitja előtted gyógyulásodnak, csodádnak útját.

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!