Testvérem, mivel hiszel, nem fogsz meghalni, hanem átmész az életbe!

Üdvözöllek Testvérem,

Arra szeretnélek meghívni ma, hogy elmélkedjünk János evangéliumának ezen szakaszán: Márta Jézus elébe ment és mondta Jézusnak, hogy testvére, Lázár meghalt. Jézus ezt válaszolta neki: „Feltámad a te testvéred.” Így felelt Jézusnak Márta: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.” Ekkor mondta a következő szavakat Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meg is hal, él. És aki csak él és hisz bennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (János 11,25-26)

Igen, hisszük! Ez a mi reményünk! Egy nap testünk megismeri persze majd a halált. Lelkünk azonban, amelyet Isten Lelke élesztett fel és újított meg, sose fog meghalni. Isten Fiában életünk van, örök életünk. Testvérem, a te örök életed és az én örök életem megkezdődött már, mert hiszünk!

Egy nap, ha addig Jézus nem tér vissza dicsőségében, testünknek meg kell ismernie a halált. Lelkünknek azonban nem. Ha valaki az Úrban hal meg, egyenesen az Ő jelenlétébe kerül Isten Országában. Aki hisz Jézusban, akkor is él, ha meghalt. Aki hisz Jézusban, sose fog meghalni.

Megértjük hát immár Jézusnak ezen szavait. Nem testünkre vonatkoznak, amely egy nap persze fel fog támadni, át fog változni és meg fog dicsőülni. Lelkünkre vonatkoznak ezek a szavak. Aki hisz Jézusban, az él, élni fog, sose fog meghalni.

Azon a napon, amikor életünk véget ér ezen a földön, azonnal megkezdődik az örökkévalóságban. Olyan ez, mint a csecsemő, aki előjön édesanyja méhéből. Fogalma sincs arról, ami elmúlt, de új élet nyílik meg előtte. Az egyik állapotból átmegy a másikba, és ez az, ami egy nap megtörténik majd velünk. Az egyik állapotból a másikba kerülünk, az egyik világból a másikba. Az a világ pedig dicsőséges. Nincs ott könnyezés, nincs betegség, nincs szenvedés, nincs sötétség. Minden világosság, szeretet, békesség és öröm!

Ámen! Alleluja! Köszönöm Uram!

Köszönöm, hogy vagy!