Testvérem, mi volt az első gondolatod ébredéskor?

Üdvözöllek Testvérem,

Mi az első gondolat, ami felötlik benned reggel az ébredéskor? Örülsz-e ennek az előtted álló új napnak? Megvallod-e, amint kikeltél az ágyból: „Ma reggel jóságod megújult, dicsőség neked, Uram, és minden ellenségemen győzedelmeskedem”?

Vagy néha inkább ilyesmire gondolsz-e: „Annyira nehéz lesz ez a nap, hogy szeretném, ha már este lenne”? Mintha a nyugtalanság szívedben hullámként csapna fel, de olyan erősen és olyan magasra, hogy az a benyomásod, el fog nyelni. Mintha semmi esélyed se lenne vele szemben…

Testvérem, bátorítani szeretnélek: Ne hagyd, hogy elárasszon ez a gondolat! A Szentírás mondja: „Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged, mondja az Úr.” (Jeremiás 1,8)

Nem tudom, kik azok, akik téged megfélemlítenek, de tudom, ki Isten, aki ezt mondja: „Én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged”. Amikor az aggodalom szíved ajtaján kopogtat, válaszolj meg neki határozottan, hogy Istened nagyobb, mint nyugtalanságod minden forrása, mert Isten minden élet-, minden béke-, minden öröm forrása. Valld meg, hogy ez az Isten benned él!

Imádkozzunk most együtt: „Uram, nagyobb vagy, mint nyugtalanságaim forrása. Ismered részleteiben a helyzetet, ahol találom magam. Mindenkinél, még az orvosoknál is jobban ismered szívem állapotát. Mindenkinél jobban gondot tudsz rám viselni, és meg tudsz szabadítani a félelemtől. Köszönöm életedet, ami nőttön nő bennem, s békédet, amivel betöltesz. Jézus Krisztus nevében imádkoztam hozzád. Ámen.”

Köszönöm, hogy vagy!