Testvérem, meghozza már az Úr a felüdülést!

Üdvözöllek Testvérem,

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz.” (Zsoltárok 1,1-3)

Hitvesemmel Muriellel nagyon szívesen utazunk Izraelbe, amikor módunkban áll. Abban a kiváltságban részesültem, hogy a Jeruzsálemi Teológiai Intézet elnökhelyettese vagyok. Van egy hely, amelyet különösen is szeretünk. Miután néhány kilométert gyalogolunk a sivatagban, egyszer csak rábukkanunk Dávid forrásaira. Üdítő hely forrásokkal, vízeséssel, egy kis tóval és dús növényzettel; olyan fákkal, amelyeknek a gyökerei soha sincsenek víz híján.

Amint megérkezel oda, azonnal felfrissülsz és új erőre kapsz.

Amikor egy folyóvizek mellé ültetett fára gondolok, ez a hely jut eszembe. Dávid, aki az első zsoltárt írta, valószínűleg maga is ismerte ezt a helyet 3000 évvel ezelőtt. Ez a hely ihlette talán az első zsoltár megírására?

Vannak olyan időszakok az életünkben, amelyek a sivatag időszakai, és fontos, hogy bármi áron folytassuk ilyenkor az utunkat. Ám eljön a felüdülés ideje is! „… hogy eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől, és elküldje Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett.” (Cselekedetek 3,19-20)

Isten forrást vett kilátásba életed útjára Testvérem… Kiapadhatatlan, mindig bővizű, üdítő és finom forrást.

Felüdülés jön az életedbe. Testi, lelki, szellemi, érzelmi és kapcsolatbeli felüdülés. Amikor pedig belépsz majd életednek egy új évszakába, a sivatagban ért égési sebek emléke elhalványul, hogy újra túlcsorduló öröm járjon át. Engedd, hogy az Isten trónjából folyó víz felüdítse bensődet! (Lásd Jelenések 22,1) Ez vár rád is!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!