Testvérem, kerüld a csúfolódók székét!

Üdvözöllek Testvérem,

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz.” (Zsoltárok 1,1-3)

Észrevetted-e a lefokozódást a szövegben? Először is jár az illető, azután megáll, végül pedig leül. És mi történik, miután leült? A csúfolódók társaságában találja magát.

Isten kegyelméből olyan ösvény nyílhatott meg előtted, amelyik ennek pont az ellenkezője…

Sokan vannak a csúfolódók: Kritizálnak, lekicsinyelnek és aláértékelnek másokat. Mindig „félig üresnek” látják a poharat. Negatívak, és már előre meg vannak győződve a kudarcról. Könnyű őket felismerni, mert szívesen ítélnek meg másokat, ahelyett hogy megáldanák őket.

Kerüld a társaságukat, ha egy mód van rá! Ha pedig nem tudod őket elkerülni, el ne hidd, amit mondanak, és ne hagyd, hogy negatív szavaik kihatással legyenek az életedre! Ne engedd, hogy a gúnyolódások elvegyék a kedvedet! Ezt is jelenti az, hogy nem ülsz le a csúfolódók székébe.

Isten sose fog gúnyt űzni belőled. Jót mond rólad: „Észrevetted-e az én szolgámat?” (Jób 1,8) Büszke rád, gyermekére. Neki higgy! Testvérem, arra figyelmezz, amit Isten gondol rólad! Úgy járj életed útján, hogy Őreá szegezd a tekintetedet! Íme, mit mond rólad Igéje:

„Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.” (Sofóniás 3,17)