Testvérem, Isten nagyobb, mint szenvedésed

Üdvözöllek Testvérem,

Hogy is beszélhetnénk a bocsánatról anélkül, hogy szólnánk a seb begyógyulásáról? A megbocsátás nem tünteti el az elkövetett rosszat. A megbocsátás nem törli el a sebet, de lehetővé teszi, hogy behegedjen… ami tehát sebhelyeket hagyhat.

Ma meg szeretném osztani veled e dal szavait, amelyek csodálatosan ábrázolják azt a helyreállítási folyamatot, amit Isten mindegyikünk életében végbe szeretne vinni…

„Ezek a sebhelyek nem szépek, de hozzátartoznak ahhoz, ami vagyok, és nincs kedvem elrejteni őket.

Ezek a hegek elmesélik életem történetét, amikor a völgyben térdepeltem, miként érintett meg és gyógyított meg Isten kegyelme.

Sebhelyeim hűségedre és szeretetedre emlékeztetnek engem.

Megtanítják nekem, hogy fel tudod használni hiányosságaimat neved dicsőségére.

Megmutatják nekem, amit elszenvedtem, és amitől nem szenvedek többé!

Téged keresztre szögeztek, és kezeid sebhelyei megváltották a világot!”

Csodálatosak e dal szavai. Akarod-e te is Jézusra bízni sebeidet és azok begyógyulását? Ha igen, arra hívlak, imádkozz velem…

„Jézusom, elhatározom, hogy neked adom most át sebhelyeimet. Hiszem, hogy csodálatos tettet fogsz véghezvinni ezáltal neved dicsőségére! Jézus, beléd vetem bizalmamat, és hiszem, hogy megerősítesz és meggyógyítasz majd. Ámen!”

Amint a Szentírás azt olyan jól megmondja: „És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ésaiás 53,5)

Köszönöm, hogy vagy!