Testvérem, Isten mellett a helyed!

Üdvözöllek Testvérem,

Testvérem, ma arra hívlak, utazz velem az időben! Térjünk vissza ahhoz a naphoz, amikor Isten megteremtette az embert.

„Teremtette tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtette őt: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.” (1 Mózes 1,27)

Nézzük csak meg: Isten embert teremtett, és Ádámnak nevezte el. Az egész teremtett világot rábízta. (Lásd 1 Mózes 1,28) Ádám a kertben lakozott, mert ott volt a helye kezdetben. Azt vette Isten tervbe számára, hogy az Édenkertben éljen, Isten jelenlétében, Istenhez a lehető legközelebb.

Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy Isten célja az volt az ember megteremtésekor, hogy kapcsolatban legyen vele és közel hozzá. Akárhol máshol is helyet találhatott volna neki ezen a földön, de azt választotta, hogy közvetlen közelében legyen. Istenünk a kapcsolatok Istene.

Egyáltalán nem azért teremtett meg minket Isten, hogy elszakadjunk tőle! Testvérem, Isten szeret téged, és tényleg arra vágyik, hogy minden másodpercben veled legyen.

Akármelyik pillanatban betérhetsz Isten jelenlétének „kertjébe”, oda, ahol az élet, a béke, a bőség és az öröm uralkodik. Arra lettél megteremtve, hogy tapasztalatot szerezz minderről, mégpedig életed minden egyes napján. A mai napon meg különösen is.

Mit se várj hát tovább, hanem térj be az Úr jelenlétébe, ott a te igazi helyed, mert Isten teremtménye vagy, Testvérem!

Köszönöm, hogy vagy!