Testvérem, Isten Igéjének olvasása öröm forrása!

Üdvözöllek Testvérem,

Folytatom rövid tanulmányom az első Zsoltárról, s remélem, áldásos lesz számodra 🙂

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.” (Zsoltárok 1,1-2)

Elmélkedni az Igén… Éjjel-nappal? Nem vált-e ez ki némi viszolygást? De nem ám, egyáltalán nem 🙂 Azt mondja, hogy a zsoltáros örömét leli az Úr törvényében. Más szóval: Jót tesz a lelkének, örömmel tölti el és elégedett vele. Még azt is mondja, hogy örök gyönyörűségekre talál Isten jobbján. (Lásd Zsoltárok 16,11)

Mit is jelent hát az Isten Igéjén való elmélkedés?

Azt, hogy újra és újra átvesszük szívünkben. Kicsit olyan, mint rágógumit rágni (minden arányt fenntartva). Kezdetben kicsit nehéz megrágni, majd idővel egyre könnyebb és örömet szerez (egész kis örömet).

A szentírási vers, amelyet újra és újra szívünkben átveszünk és „átrágunk” több órán, napon vagy talán még több héten keresztül is, hirtelen megvilágosít életünk egy bizonyos helyzetét illetően. Az életünkben testet öltött Isten Igéje ez, amelyet Isten „Rhêma”-jának hívunk. Erről szól a 119-ik Zsoltár 130-ik verse: „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket”

Isten Igéje él, és ez rendkívüli. (Lásd Zsidók 4,12)

Köszönjük meg együtt Istennek Igéjét, amely bámulatba ejt: „Uram, köszönöm Igédet, amely jót tesz nekem, amelyen minden nap minden pillanatában elmélkedni akarok. Egyetlen „morzsát” sem akarok belőle elveszteni. Formáljon át, és vigye végbe bennem művét, hogy minden nap egyre jobban hasonlítsak hozzád! Jézus nevében. Ámen.”

Köszönöm, hogy vagy!