Testvérem, Isten a sziklád!

Folytatjuk ma közös elmélkedésünket a 27-ik zsoltárról.„Bizony elrejt engem az Úr hajlékába a veszedelem napján. Eltakar engem házának rejtekében, sziklára emel fel engem.” (Zsoltárok 27,5)

• Vannak napok, amikor minden rosszul megy. A Szentírás elmondja azonban, hogy Isten menedékünk a veszedelem napján (Lásd Jeremiás 17,17)
• Az Úr elrejt téged hajlékába. Isten támaszod, olyan segítség, amelynek sose vagy híján a bajban. (Lásd Zsoltárok 46,2) Az Úr a menedéked a viharos napon!
• Eltakar házának rejtekében. Isten az, aki megőrzi testedet-lelkedet. (Lásd Zsoltárok 121,7)
• Sziklára emel fel téged. „Az Isten az én erősségem, Őbenne bízom én. Pajzsom nekem Ő, s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, aki megszabadítasz az erőszakosságtól!” (2 Sámuel 22,3)

Észrevetted-e a fokozódást ebben a szentírási versben?

1. Hajlék rejteknek
2. Ház lakhelyül
3. Szikla mint erősség.

„Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem!” (Zsoltárok 18,3)Testvérem, bízz az Úrban, nem fog elhagyni!Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!

Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!