Testvérem, Isten a segítségedre jön!

Üdvözöllek Testvérem,

Merült-e fel valaha is benned olyan kérdés, olyan „miért”, ami nem hagyott nyugodni? Normális, hogy a megpróbáltatásban zaklatottak vagyunk és elveszettnek érezzük magunkat. Normális, ha feltesszük a kérdést: Miért?… Ám íme, mit mond Isten Igéje:

„Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.” (Jeremiás 29,11)

Ilyen kijelentés hallatán megannyi kérdés merülhet fel bennünk… Ha békességet vett számunkra kilátásba az Úr és nem boldogtalanságot, miért érik ezek a megpróbáltatások a gyermekeit? Miért ez a betegség? Miért ez a halál? Uram miért?

Igaz, hogy dühösek lehetünk egyes betegségek és katasztrófák miatt. Ilyenkor nem Istenre kell haragudnunk, hanem az ördögre, aki csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Jézus viszont azért jött, hogy juhainak életük legyen, méghozzá bőséges életük. (Lásd János 10,10)

A Szentírás azt mondja, hogy „sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr”. (Zsoltárok 34,20)

A következő ígéretet is teszi Isten: „Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallja, és minden bajukból kimenti őket. Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebes lelkeket.” (Zsoltárok 34,18-19)

Isten sose mondta nekünk, hogy könnyű lesz az út, de Szentlelkét adta, hogy vezessen, megvigasztaljon, elkísérjen, s visszatérítsen az egyenes útra, amikor szükségünk van rá.

Testvérem, Isten szeret téged. Tarts ki, és ne engedd el a kezét, még ha nehéz is az út!

„Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!” (Ésaiás 41,13)

Arra hívlak, imádkozz velem: „Uram, nem értem, miért megyek keresztül ezen a megpróbáltatáson, de elhatározom, hogy bízom benned és a te erődbe kapaszkodom. Köszönöm, hogy a segítségemre jössz! Ámen.”