Testvérem, hogy van a szíved?

Üdvözöllek Testvérem,

A hozzád intézett mai kérdésem egészen egyszerű. Van úgy, hogy mégis nehéz rá választ adni: Hogy van a szíved?

Tömve van szíved azokkal a negatív gondolatokkal, amiket bebeszélsz magadnak, úgymint: „Nem érek semmit” vagy pedig „Nem fog sikerülni”...? Megbántott-e valaki szavaival vagy viselkedésével…? Igazságtalanság áldozata vagy…? Újra és újra őrlődsz miatta szívedben…? Mintha ördögi körben forognál…?

Testvérem, ma arra bátorítalak, kérd Istentől, mutassa meg neked ennek a lelki szenvedésnek a forrását! Lehet, hogy kapsz rá választ, lehet, hogy nem… Ami számít azonban az az, hogy meg tudd nyitni szívedet Isten előtt és bízni tudj benne minden téren!

„Ami elvonja a szív figyelmét, elvonja a lélek figyelmét”, mondja Sarah Horn „Megbocsátani egy benső gyógyulásért” című könyvében. Szívünk szenvedéseinek „hangja” gyakran akadályoz meg abban, hogy meghalljuk az Urat és befogadjuk mindazt az áldást, amelyekben részesíteni akar minket.

Íme, mai bátorító szavaim számodra: Tisztázd, mi nyomja a szívedet! Majd mint Isten Igéje minket arra buzdít, vidd terhedet az Úr elé és hagyd ott a kegyelem trónja előtt!

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok, és én megnyugosztlak titeket.” (Máté 11,28)

Sohasem könnyű Jézusra hagyni azt, ami szívünket nyomja. Pedig ez a lépés megmenti az életünket, mert eltünteti az akadályokat az Úr és miköztünk. Így újra kapcsolatban vagyunk az élet forrásával, Jézussal, szívünk barátjával!

Drága Testvérem, tedd le az Úr kezei közé azt, amitől szíved sajog, és találj rá a békére, az igazira!

Köszönöm, hogy vagy!