Testvérem, hívd segítségül Izrael Istenét!

Üdvözöllek Testvérem,

Nagyon szeretem Izrael országát és népét.

Egy nap elhatározta Jábes, hogy Izrael Istenét fogja segítségül hívni.

Így szólt Pál a Szentírásban: „Nem szégyenlem Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidóknak elsőnek, de a nem-zsidóknak is.” (Róma 1,16)

Elsőbbségre utal ez a szentírási vers: Először a zsidók. Izrael elsőnek. A görög „proton” szó szerepel a Szentírásban arra, hogy „első”. Abból lett a „prototípus”. Barátom, Jacques Elbaz, a jeruzsálemi teológia-szak vezetője mondta nekem: „Izrael Isten prototípusa, s azelőtt létezett, mielőtt Isten sorozatban kezdte gyártani népét!” Milyen kifejező szavak!

Amikor Izrael Istenét hívjuk segítségül, ahhoz fordulunk, aki elsőbbségben részesített egy népet (a választott népet), és aki téged is elsőbbségben és különös kegyben részesíthet az életben.

Arra hívlak Testvérem, hívd ma te is segítségül Izrael Istenét, amint Jábes tette! Fordulj hozzá, ráébredve arra, hogy te, aki nem tartoztál Isten népébe, Jézus Krisztus által most beletartozol! Igen, Isten népe vagy! Igen, Izrael Istenének áldása van rajtad!

Jábes így szólt imájában: „Ha a te kezed énvelem lenne” (1 Krónika 4,10)
A héber szó a kézre az, hogy „Yad”. Az emlékezetre, a megemlékezésre utal ez a szó. Egyébként a Holokausztról való megemlékezést úgy hívják, hogy Yad Vashem.

Így lehetne szavakba önteni azt, amit ezzel Jábes mondani akart: Mindazt, amit megtettél atyáinkért, a múltbeli csodákat, az akkori hitben való megújulást szeretném ma megélni. Azt szeretném, hogy velem legyen a kezed, mint atyáinkkal, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal is volt.

Isten jóságos keze legyen veled Testvérem! Erős, cselekvő, áldó, gyógyító, biztonságot nyújtó keze legyen rajtad, hogy meg tudd ma élni azokat a csodákat, amelyekkel tele van a Szentírás!

Köszönöm, hogy vagy!