Testvérem, használd ki az életet, amelyet Isten ad neked!

Üdvözöllek Testvérem,

Láttál-e már örömtől ragyogó gyermekszemeket? Például amikor életében először felül a kisgyermek a körhintára, fagylaltot nyal, vagy elboldogul egymaga a biciklin.

Rendkívüli és látszólag korlátlan a gyermek rácsodálkozóképessége. A kérdés a következő: Mi lesz aztán, amikor nagyobb lesz? Mi a helyzet velünk felnőttekkel?

Idővel megszokjuk az életben a hajnali madárfüttyöt, a napnyugtát, a gyermeknevetést, a reggeli jó friss kalácsot és az aromás kávét, hogy jól kezdhessük a napot…

Túl gyakran morzsolódunk fel a mindennapi teendők taposómalmában. A legkülönfélébb gondolatok kavarognak bennünk, nem szakítunk többé időt arra, hogy ízleljük az életet, megálljunk és friss levegőt szívjunk.

Pedig mindent a te örömödre teremtett meg Isten. A napfelkeltétől elkezdve a tavaszi fecskefalkán át a hullámok morajáig. Mindezt azért kaptad, hogy örülj neki!

Mi lenne, ha itt és most tudatosan elhatároznád: Hagyni fogod, hogy elbűvöljön a téged körülvevő, hihetetlen szépségű teremtett világ, valamint az, hogy még ma is veled van Istennek a kegyelme és megújult ma reggel az Ő jósága.

Használj ki minden pillanatot, éld teljességgel az életet, és telj el az Úr örömével! Semmi se tudjon megfosztani attól a képességedtől, hogy rácsodálkozz az életre!

„Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Márk 10,15)

Köszönöm, hogy vagy!