Testvérem, az Úr megtart téged

Üdvözöllek Testvérem,

Vigyáztál-e már kisgyermekre, aki az első lépéseit tette meg…? Ha igen, nemde mindenáron meg akartad kímélni a kék foltoktól, a búboktól és a felhorzsolt térdektől…?

Az Egy Csoda Minden Nap egyik olvasója a következőt osztotta meg velem: „Türelmetlen vagyok Isten rám vonatkozó tervét illetően, az a benyomásom, hogy még ha ki is tartok az imában, sose fognak rendeződni a dolgok. Utamat vesztettem, és egyedül érzem magam.”

Isten biztosít ma téged: „Amikor azt mondtam, „az én lábam megtántorodott”, a te kegyelmed, Uram, támogatott engem.” (Zsoltárok 94,18)

Amikor még gyenge és tántorgó kis lábain tipeg gyermekük, ritkán hagyják a szülők, hogy maga szerezzen tapasztalatot arról, hogy mit jelent a földre esni. Ottmaradnak egész közel hozzá, s amint elesne, készenlétben állnak, hogy elkapják. A kisgyermek teljes biztonságban fedezheti hát fel ezt az új világot, tudván, hogy a kéz, amelyik biztosan tartja, meg fogja majd óvni attól, hogy beüsse magát.

Isten, a te Atyád, ugyanezzel a figyelemmel és végtelen türelemmel vesz körül téged. Mint jó Atya, megtart, amikor túl messze iramodnál és lábad megbotlana. Számíts erős kezére!

Még ha el is esel és megsebzed magadat az úton, Ő felsegít majd és megvigasztal, gyengéden bekötözi sebeidet, és meg fogja mutatni neked a helyes utat.

Teljes biztonságban mehetsz hát előre: Haladj minden félelem nélkül Isten rád vonatkozó tervében, mert tudod, hogy a te tökéletes Atyád jóakarattal őrködik feletted. Mindig a kellő helyen van a kellő időben, készenlétben arra, hogy elkapjon, ha esés fenyeget…!

Arra hívlak, imádkozz velem, ha szeretnéd: „Atyám, megköszönöm neked, hogy oly figyelmesen vigyázol rám és megóvsz az eséstől. És még ha el is esek, felsegítesz és megerősítesz. Dicsérlek szeretetedért. Jézus nevében. Ámen.”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!