Testvérem, az életed csoda!

Üdvözöllek Testvérem,

„Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.” (Zsoltárok 139,14)

Szívesen gondolok úgy az életemre mint csodára. Az is lehetne, hogy ne legyek itt, hogy egész egyszerűen ne is létezzem. Akkor nem találkoztam volna csodálatos hitvesemmel Muriellel, és nem születtek volna meg drága gyermekeink, Amandine, Benjamin és Clément. A Top Chrétien nem látta volna meg a napvilágot. Jesus.net nem létezne, s emiatt több millióval kevesebben találtak volna rá az istenhitre. Az „Egy Csoda Minden Nap” se kezdődött volna el, és nem írnék ma neked.

Isten rábízhatta volna persze valaki másra is ezt a küldetést, de íme, megteremtett engem, és egyedülállónak teremtett. Igen, az életem csoda, s azért van ez a csoda, hogy mások megismerjék Istent és rátaláljanak rendeltetésükre idelenn és mindörökre. Istené minden dicsőség!

A te életed is csoda Testvérem. Isten akarta, hogy te létezzél. Még a világra sem jöttél, amikor már ismert és szeretett téged (lásd Zsoltárok 139,15-16), és tervbe vette, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy megmentsen és megerősítsen téged, megbocsásson neked, az életed pedig tanúságtétel legyen az Ő dicsőségére. Újra mondom neked nagy szeretettel… csoda vagy Testvérem! Talán csodakezdemény, de már akkor is csoda!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!