Testvérem, átvezet Isten ezen a sivatagon!
„El ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaságnak házából; aki vezérelt téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, amelyben víz nem volt; aki vizet adott neked a kemény kősziklából; aki mannával etetett téged a pusztában, amit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jót tegyen veled azután!” (3 Mózes 8,14-16)
Az Ószövetségben olvashatjuk Izrael népének történetét, amelyet rabszolgasorban tartottak Egyiptomban. Elküld hát Isten egy szabadítót, hogy kivezesse őket ezen elnyomás alól… az ígéret földje felé, 40 évig tartó „kitérőt” tévén a sivatagban.
Általában nem száraz és kietlen helyek után vonzódunk… Mégis akkor tapasztalta meg Izrael népe a csodát, jobban mondva a csodákat, amikor kijött Egyiptomból és betért ebbe a sivatagba…
- A Vörös tenger kettéválását (lásd Zsoltárok 106,9)
- A mindennapi mannát (lásd Zsoltárok 78,24)
- A gyógyulást (lásd 4 Mózes 21,9)
- A sziklából fakadó vizet (lásd 2 Mózes 17,6)
Ahhoz, hogy megélhessük Isten csodáját, egy valami szükséges… Az, hogy a falhoz szoruljunk és ne legyen kiutunk.
Testvérem, ha ilyen helyzetben találod ma magadat, valld meg velem: „Uram, hiszek benned, és hiszem, hogy szeretsz engem. Köszönöm, hogy az, ami most sivatagnak tűnik nekem, valójában csodás hatalmad megnyilvánulására ad alkalmat. Köszönöm, hogy lehetővé teszed ma a lehetetlent. Köszönöm, hogy az emberi lehetetlenségek lehetőségek számodra, hogy közbelépj.”
