Testvérem, a puszta virágba fog borulni!

Üdvözöllek Testvérem,

„Azért íme, csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.” (Hóseás 2,13)

A szótár szerint a puszta terméketlen hely, és nem valami kedvező az élethez. Ebből a szemszögből nézve a puszta nem túl vonzó. A teremtett világ mégis tele van meglepetésekkel, és bőven van mit tanítania nekünk.

Amikor az ideális klimatikus körülmények együtt vannak, úgymint az eső, a magas hőmérséklet és a nagy páratartalom, a puszta virágba borul.

Testvérem, a puszta száraz szele fúj-e át az életeden?

Ha igen, mi a neve a pusztádnak? Depresszió…? Betegség…? Magány…? Más valami…?

Testvérem, akármi is legyen a pusztád neve, nem lesz a sírod ez a puszta! Nem fog eltemetni. Nem fogsz meghalni a pusztában, élni fogsz! Igen, élni fogsz, és hirdetni fogod az Úr csodás tetteit! (Lásd Zsoltárok 118,17)

Állj talpra a hit erejével, és valld meg: Istenem! Szabadulásom Istene, győzelmem Istene, tebenned hiszek!

Érezd arcodon az őszi esőt (lásd Jóel 2,23), fogadd be Isten életét az életedbe! Fel a fejjel! Lásd meg, amint a puszta virágba borul!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!