Szükséged van, hogy megbocsáss Istennek?

Üdvözöllek Testvérem,

Előfordult-e már veled, hogy ilyesmit gondoltál Istenről: „Hallja-e imáimat? Miért hagyja, hogy balsors érje a családomat? Miért nem adja meg nekem ezt a munkát? Miért van, hogy még mindig nem házasodtam meg?” Stb.

Isten gyökeresen jó, és nem akar minket manipulálni vagy gúnyt űzni belőlünk… Akkor meg miért gondoljuk azt néha?

Vannak pillanatok, amikor a hit útja könnyű, máskor pedig erős viharokon megyünk keresztül. Ezen nehéz pillanatok, még ha meg is haladják értelmünket, semmit sem változtatnak Isten természetén, aki szeretet.

A Szentírás mondja: „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (Lásd 1 János 4,16)

Persze jogunkban áll, hogy feltegyük Istennek a bennünk felmerülő kérdéseket. Atyánk Ő! Semmifajta kérdésünk vagy kételyünk nem tudja őt zavarni vagy megbotránkoztatni.

Testvérem, Isten nem kezdeményezője szenvedéseidnek és fájdalmaidnak. Ellenkezőleg…

Akármilyen lelkiállapotban is légy, ne zárkózz el az Atyától! Isten kegyelem-, remény- és szeretet-szövetséget kötött veled, gyermekével. Ne távolodj ma el Tőle, hanem keresd, milyen édes is jelenléte!

Testvérem, akarod-e velem mondani ezt az imát? „Atyám, köszönöm, hogy boldogságot tervezel számomra, nem pedig boldogtalanságot, hogy jövőt és reményt adsz nekem. Köszönöm, hogy kegyelmed kísér, akármi is történjék. Elhatározom, hogy bízni fogok benned: Szeretsz, védelmezel, őrzöl engem, akkor is, amikor nem értek meg mindent. Jó Atyám vagy! Ámen.”

Köszönöm, hogy vagy!