Szabadulj meg a kritika szellemétől!

Üdvözöllek Testvérem,

Nem mindig könnyű beismerni, hogy hajlamosak vagyunk a kritikára, főleg ha szokásunkká vált. A Szentírás figyelmeztet pedig minket: „Amilyen ítélettel ítéltek, olyannak ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.” (Máté 7,2)

Honnan jön ez a szokás…? Azok, akiket bántalmaztak kiskorukban, gyakran kritizálnak és ítélkeznek később. Mivel tönkretettek minket kiskorunkban, mi is tönkreteszünk másokat, hogy megmutassuk, többet érünk náluk. Könyörtelenekké válunk, mert senki sem könyörült rajtunk.

Testvérem, ha magadra ismersz ebben a leírásban, meg fogod érteni, hogy rád nézve és a körülötted lévőkre nézve is hamar ártalmas lehet, ha kritizálod a többieket, a viszonyokat vagy az életkörülményeidet, mivel:

• A cinizmus miatt nem tudsz örülni, nem vagy elégedett.
• Mások elkerülnek.
• Elsorvad végül a szeretet a szívedben.

Amikor a kritizálgatásaid miatt senkinek sincs kedve a társaságodban lenni, nagyon nehéz rátalálni a benső gyógyuláshoz szükséges szeretetre, együttérzésre és támaszra.

Enélkül a szeretet nélkül pedig nem fogsz tudni előrehaladni, és szenvedni fogsz attól, hogy mindig csak a holtponton maradsz a benső gyógyulással.

Arra hívlak, sajátítsd el az alábbi öt pontban leírtakat, hogy megszabadulj a kritika szellemétől:

1. Ügyelj arra, mire gondolsz és milyen szavak hangoznak el a szádból!
2. Kérd Istentől, adjon neked irgalmas szívet mások iránt, mint ahogy az Ő Szíve is irgalmas!
3. Kérd tőle, hogy meg tudd látni a másokban rejlő képességeket és mindazt, ami jó bennük!
4. Helyettesítsd tudatosan a kritikáidat jóindulatú gondolatokkal és szavakkal! (lásd Efézus 4,29)
5. Töltsön el szüntelen az Úr szeretete azáltal, hogy dicsérettel és hálával vagy iránta!

Arra biztatlak, szabadulj meg a kritika szellemétől, hogy olyan boldog legyél, mint amilyen lenni szeretnél!

Légy áldott!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!