Néha mintha mindent megértettél volna, csak épp a lényeget nem?

Üdvözöllek Testvérem,

Nem tudom, hogy vagy vele, de én sokszor érzem, nem felelek meg felállított követelményszintemnek azt illetően, milyen is kell legyen Jézus tanítványa. Vannak napok, amikor még azt is gondolom, hogy „semmit sem érek”, főleg ha elkezdem magam más lelkipásztorokkal összehasonlítani, akikre megkülönböztetett küldetéseket bíztak.

Észrevetted, hogy Jézus tanítványai is különös módon néha „mintha mindent megértettek volna, csak épp a lényeget nem”?

Többször vitatkoztak azon a tanítványok, melyikük „nagyobb”. Ráadásul még el is nyomta őket az álom, amikor pedig Jézusnak szüksége lett volna támaszukra és imájukra, tudván, hogy halála órája közelgett. Péter háromszor megtagadta Jézust… pedig Jézus rábízta egyházát.

A tanítvány emberileg nézve sohasem tökéletes.

Isten nem elégedett meg azzal, hogy az Evangéliumokban a tizénkét apostol dicsőséges és lelki pillanatairól számoljon csak be. Gyengeségeiket is feltárta előttünk, hogy kétezer év elmúltával mondhassuk: „Én is! Én is zátonyra futottam! Én is gőgös voltam! De mennyei Atyám engem is szeret, elfogad és gyermekének ismer el.”

Az az örömhír, hogy nincs az a tettünk, ami el tudna választani minket szeretetétől. A Szentírás mondja ezt Jézusról…

„Szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.” (Lásd János 13,1)

Testvérem, ne veszítsd ma el a reményt! Isten bízik bennünk minden tökéletlenségünk ellenére. Különösen is gyengeségünkben nyilatkoztatja ki magát.

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!