Ne engedj semmiben, főleg amikor nehéz!
Megtörtént-e már veled, hogy kicsúszott a kezeid közül, amit pedig oly régóta vártál...? Micsoda frusztrációt jelenthet...!
- Vártad a szabadságot, és végül főnöködnek szüksége van rád az utolsó pillanatban...
- Remélted ezt a gyermeket, már a neve is megvolt, ám sajnos sose veheted majd karjaidba...
- Annyira számítottál javulásra, még sincs az a gyógymód, amelyik előtt meghátrálna a betegség...
Arra hív ma Isten e szentírási vers által, hogy tarts ki: „Kívánjuk pedig, hogy közületek ki-ki ugyanazon buzgóságot tanúsítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégig; hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.” (Zsidók 6,11-12)
Amikor a körülmények fogva tartanak, te se engedj Testvérem!
Csakúgy, mint te, én magam is tudom, hogy gyakran a versenyfutás utolsó méterei a legnehezebbek... de a célvonal is ott van a legközelebb! Nem szabad elhagynod magad, Testvérem, mielőtt célba érnél.
Felfigyeltél-e a szentírási vers végére...?: „...öröklik az ígéreteket.” Isten nem fogja elmulasztani, hogy valóra váltsa ezt az ígéretet. Nem a levegőbe beszél, csak azért, hogy segítsen neked „állni a sarat”.
Ha pedig az ígéret megvalósulása várat még magára, arra hív Isten, hogy higgy Őbenne, szilárdan megmaradva a hitben: „Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal. Ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jönni, nem marad el!” (Habakuk 2,3)
Arra szeretnélek hát ma biztatni Testvérem, hogy ne add fel, ne szontyolodj el, hanem ellenkezőleg, tarts ki türelemmel és hittel...!
Imádkozni hívlak: „Uram, köszönöm, hogy a segítségemre jössz, amikor fogytán az erőm és elfog a kísértés, hogy feladjam a harcot. Biztos vagyok benne, hogy megteszed mindazt, amit mondasz. Köszönöm neked. Hiszek benned, minden ígéretedben és örökségedben. Jézus nevében kérlek. Ámen.”
Igen, Isten ígérete biztosan be fog teljesülni. Ne engedj hát semmiben, örökséged vár rád, tarts ki...!
