Ne bújj el…!

Üdvözöllek Testvérem,

Ezen a héten 7 lényeges pontban fogjuk látni, miként válhatsz az ég követévé. Erre Isten kétségtelenül hív téged.

Az Egy Csoda Minden Nap egyik olvasója írt nekem legutóbb azon gátlásáról, hogy a Hitről beszéljen: „Nem tudok Jézusról beszélni környezetemben, nem tudom, miként kell azt tennem, attól való félelmemben, hogy zavart keltek, vagy hogy az illető úgy fogja azt venni, hogy ítélem. Pedig vágyom arra, hogy tanúságot tegyek, imádkozom ezért. Mit tegyek…?”

Nagyon is megértem ezt a gátlást. Magam is többször keresztülmentem rajta. Azután rádöbbentem arra, hogy a többieknek szükségük van arra, amim van… és főleg: „Akim” van; valamint megértettem, hogy történetem Istennel segíthet másokat.

Testvérem, arra hívlak, fogadd el, amit istengyermekséged magában foglal…! Kihez intézte Jézus ezen szavait: „Ti vagytok a világ világossága” (lásd Máté 5,14)…? Nemde tanítványaihoz? Márpedig te is az vagy, ha elhatároztad, hogy követed Jézust. Nem lehet, hogy megtartsd magadnak ezt a mérhetetlen kincset…! Arra vagy hivatva, hogy megoszd magad körül.

Jézus így folytatja: „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényt adjon mindazoknak, akik a házban vannak.” (Lásd Máté 5,15-16)

Abszurdnak tűnik, ugye, hogy meggyújtunk egy lámpást, és azonnal eldugjuk? Az istengyermek, aki nem sugároz fényt (félelemből, félénkségből, szégyenből, vagy egyszerűen csak, mert nincs tudatában a fénynek, amit magában hordoz) ehhez a lámpáshoz hasonlít: Jól tudna világítani, minden működik rajta, mégsem ad világot mások előtt, fénye senkinek sem lesz javára…

Testvérem, fényed erőssége sajátos lehet attól függően, ki vagy, és mit élsz. Világíthatsz kifinomultságod által, szervezőképességed által, örömöd által. Azáltal, hogy cölibátusban élsz, csakúgy, mint kiterjedt családi életed által. Azáltal, hogy érzéked van a csoportmunkához, illetve azáltal, amilyen módon az élet megpróbáltatásait, a gyászt, a betegséget éled…

Mint világítótornyot, ami az éjben a kikötőbe irányítja a hajókat, Isten beléd helyezte „a fényt, ami megvilágosít minden embert”.

Mit fogsz választani…? Elbújsz a tekintetek elől, vagy hagyod, hogy a fény sugározzon életeden keresztül…? Ma arra hív az Úr, osztozz azon örömében, hogy az emberek hozzá térnek, hála egyedülálló tanúságtételednek…! Ne felejtsd el, Isten hisz benned…! Menj, és világíts érte…!

Köszönöm, hogy vagy!