Ne add fel a harcot, Testvérem!

Üdvözöllek Testvérem,

Tudod-e, hogy Istened és Atyád terveket sző? A következőképpen határozza meg a szótár a tervet: „Az, amit szándékunkban áll megtenni, és annak felbecsülése, ami megvalósításához szükséges.”

Hiszem, hogy az Úr terve vagy Testvérem, és felbecsülte, mi a szükséges teendő ahhoz, hogy elérje célját az életedben. Milyen célját? – fogod tőlem kérdezni. Békét és győzelmet tartogat számodra Isten, s boldogságot az életben! (Lásd Jeremiás 29,11)

Isten jó Atya, és rád vonatkozó tervei is jók. Talán ezt mondod majd: „Eric, nem hiszem, hogy Istennek jó tervei vannak számomra… Isten elfeledkezett rólam.”

Testvérem, Isten ismer téged. Tökéletesen ismer. Isten látja kételyeidet, félelmeidet és könnyeidet. (Lásd Zsoltárok 139,2) Vajon képtelennek tart téged? Azt mondja-e rólad: „Semmi jó nem várható tőle, nem bajlódom vele többé”? Nem, nem és nem. Isten nem hagy el. Nincs elege belőled.

Az a terve, hogy azzá tegyen, amivé mindig is tenni akart. És véghez fogja vinni. Azért teremtett meg, hogy visszatükrözd dicsőségét, megnyilvánítsd szentségét és kiáraszd magad körül szeretetét. Féltő gonddal kiválasztott, és gyengéd szeretettel meghívott.

Ne engedd, hogy a kétely bebörtönözzön, megállítson vagy lelassítson az úton! Testvérem, Isten gyermeke vagy, és rád vonatkozó tervei meg fognak valósulni!

Légy áldott!

Köszönöm, hogy vagy!