Mondj nem-et a bűntudatra...!
Emlékszem, kiskoromban mennyire féltem attól a gondolattól, hogy megszidnak.
Veled is volt így, Testvérem? Valami butaságot csináltál, nemsokára apukád vagy anyukád megtudja, és akkor... nagyon mérges lesz. Reszkettél már magától a gondolattól is, hogy meg fog dorgálni...! A félelemhez biztos a bűntudat érzete is járult: Nem kellett volna ezt tenned, használnod kellett volna az eszed, stb.
Felnőttként is megmaradhat bennünk ugyanez a gondolkozásmód, ugyanezek a bűntudat- és félelemérzetek, miután hibát követtünk el. Feltehetek neked egy kérdést? Keresztényként vannak-e ilyen érzéseid mennyei Atyád iránt?
A Szentírás azonban biztosít arról, hogy Isten együttérző, „könyörülő, irgalmas, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú”. (Zsoltárok 86,15)
Testvérem, Jézus kereszthalálával magára vette Isten haragját, hordozván minden bűnödet. És ne feledd, „ha megvalljuk bűneinket, Isten hű és igaz, megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1 János 1,9)
Jézus magára vette Isten haragját, hogy neked ne kelljen többé Isten haragját elszenvedned. Mondj hát nem-et a félelemnek és a bűntudatnak...!
Mivel Jézus vére igazzá tett, nem fogod Isten haragját elszenvedni, akármit is tettél a múltban. (Lásd Róma 5,9)
Emlékezz, hogy tévedni emberi dolog, megbocsátani pedig isteni. Isten gyengéden és irgalmasan fog fogadni, Testvérem.
