Minek aggódni…?

„Ne félj, én magam vagyok veled! Ne nézz körül nyugtalanul! Igen, én vagyok Istened. Erőssé teszlek, segítségedre jövök, és védelmezlek erős és győzedelmes kezemmel.” (Lásd Ésaiás 41,10)

Emberi természetünkre vall, hogy nyugtalankodunk. Egy nap Jézus ezt mondta Mártának: „Márta, Márta, sok mindenért nyugtalankodsz és sürögsz-forogsz.” (Lásd Lukács 10,41)

Gyakran vagyunk olyanok, mint Márta: Sok mindenért nyugtalankodunk és sürgünk-forgunk. Fejünkbe vesszük, hogy végbe kell vigyük a lehetetlent, pedig… Jézus ott van a házban.

Ebben az epizódban az egyetlen, ami Mártát foglalkoztatja az az, hogy tökéletes vendéglátó legyen. Elfelejti, hogy a ház igazi ura, aki egyedül képes tökéletesen teljesíteni azt, amire szükség van, az a vendég maga…!

Mi közünk van ehhez ma neked és nekem…? Ne azzal törődjünk, ami minket aggodalommal tölt el, hanem inkább Jézussal, aki csodákat tesz, meggyógyítja a betegeket, megszabadítja a foglyokat és reményt ad a megtört szívűeknek!

Ha lehetetlen helyzetben találod magad, két dolog fontos:

Testvérem, vidd problémád Jézushoz… mert ő mindenható… Miért is ne hagynád, hogy életed vendége a ház ura legyen…? Csak nyerhetsz rajta: Egy Istenre bízott életet, egy olyan életet, ahol megnyílsz arra, amit Isten általad megvalósíthat, és nincs többé sürgés-forgás ott, ahol ráadásul amúgy sem tudod uralni a helyzetet.

Jézus így tanít minket: „Ki tudná közületek életét akár csak egy könyöknyivel is meghosszabbítani azzal, hogy nyugtalankodik…? Ne nyugtalankodjatok a holnapért, mert a holnap törődik majd magával. Minden napnak elég a maga baja.” (Lásd Máté 6,27 és 34)

A nyugtalanság nem fogja meghosszabbítani életed, ellenkezőleg…! Akkor meg minek nyugtalankodni…? Tedd meg, ami tőled telik – a lehetségest –, és hagyd Istenre, hogy megtegye a többit – a lehetetlent.