Minek aggódni…?

Üdvözöllek Testvérem,

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Lásd Ésaiás 41,10)

Emberi természetünkre vall, hogy nyugtalankodunk. Egy nap Jézus ezt mondta Mártának: „Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekszel.” (Lásd Lukács 10,41)

Gyakran vagyunk olyanok, mint Márta: Sok mindenért nyugtalankodunk és sürgünk-forgunk. Fejünkbe vesszük, hogy végbe kell vigyük a lehetetlent, pedig… Jézus ott van a házban.

Ebben az epizódban az egyetlen, ami Mártát foglalkoztatja az az, hogy tökéletes vendéglátó legyen. Elfelejti, hogy a ház igazi ura, aki egyedül képes tökéletesen teljesíteni azt, amire szükség van, az a vendég maga…!

Mi közünk van ehhez ma neked és nekem…? Ne azzal törődjünk, ami minket aggodalommal tölt el, hanem inkább Jézussal, aki csodákat tesz, meggyógyítja a betegeket, megszabadítja a foglyokat és reményt ad a megtört szívűeknek!

Ha lehetetlen helyzetben találod magad, két dolog fontos:

• Ne nyugtalankodj!
• Ne próbáld meg saját magad megoldani a problémát!

Testvérem, vidd problémádat Jézushoz… mert ő mindenható… Miért is ne hagynád, hogy életed vendége a ház ura legyen…? Csak nyerhetsz rajta: Egy Istenre bízott életet, egy olyan életet, ahol megnyílsz arra, amit Isten általad megvalósíthat, és nincs többé sürgés-forgás ott, ahol ráadásul amúgy sem tudod uralni a helyzetet.

Jézus így tanít minket: „Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?… Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Lásd Máté 6,27 és 34)

A nyugtalanság nem fogja meghosszabbítani életedet, ellenkezőleg…! Akkor meg minek nyugtalankodni…? Tedd meg, ami tőled telik – a lehetségest –, és hagyd Istenre, hogy megtegye a többit – a lehetetlent.

Köszönöm, hogy vagy!