Minden katicabogár szép… Csakúgy, mint te Testvérem!

Üdvözöllek Testvérem,

Különbséget tudnál-e tenni két katicabogár között…? Talán nem… Pedig mind különböznek egymástól. Színükben, nagyságukban, és abban, hogy hány pettyes a szárnyuk. Mindegyiküknek megvan a sajátossága és a szépsége. Mindegyikben ott van az a kis részlet, ami egyedülállóvá teszi, és amit mi, emberek nem veszünk észre első látásra… Miért…? Mert nem mi teremtettük meg őket, hanem Isten, aki mindeneket megalkotott és létre hívott Igéje által… Téged beleértve.

„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.” (Zsoltárok 139,13)

Egy kicsit olyan vagy, mint a katicabogár. Azok, akik nem ismernek téged, nem veszik azonnal észre azt, ami oly különlegessé tesz téged. És néha még te sem tulajdonítasz neki figyelmet. Pedig Isten gondosan meghatározta a bőröd színét, testrészeid nagyságát… És egyáltalán nem tévedett.

Akár tetszik az, amit a tükörben látsz, akár nem, Isten főműve vagy, és nem bánta meg, hogy megteremtett.

Testvérem, fogadd el és teljes szívedből hidd ezt az igazságot! Ne hagyd, hogy leverjenek az ellenség hazugságai, aki szívesen hajtogatja neked, hogy nem érsz semmit és a világ jobb lenne nélküled. Nem így van…!

Arra hívlak, imádkozz velem: „Uram, megköszönöm neked, hogy csodálatraméltóan megformáltál és megalkottál, amikor még az anyám méhében voltam. Látod, néha nehezemre esik, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok. Azt kérem tőled, segíts, hogy olyannak szeressem magam, amilyen vagyok, és a te szemeddel lássam magam! Jézus nevében. Ámen.”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!