Miként oszd be idődet? ?

Üdvözöllek Testvérem,

Az idő a legértékesebb pénz. Amikor bölcsen osztjuk be, adu lehet egy egészséges házasságban, egy összeforrott családban és Istennel való kapcsolatunk elmélyítéséhez. Mégis ritkán tanítják meg nekünk, hogy helyesen éljünk vele.

Az Egy Csoda Minden Nap egyik olvasója a következőt osztotta meg velem: „Zavar, hogy nem tudok időt szakítani az imára és az Úr tanításának hallgatására, főleg reggel, mielőtt elkezdeném a napot. Ez nem akadályoz meg abban, hogy a nap minden pillanatában beszéljek hozzá és halljam, amint szól hozzám, de szeretnék külön időt is szentelni ennek.”

Talán ezidáig mindig ezt mondtad magadban: „Őszintén szeretnék időt találni arra, hogy többet olvassam a Szentírást, törődjek magammal, érdemben időt töltsek családommal és a barátokkal, de annyira zsúfoltak a napjaim, hogy a legkisebb perc is veszteség…”

A Szentírás mondja: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Lásd Zsoltárok 90,12)

Íme, egy jó hír: Meg lehet tanulni beosztani az időt! Nem velünk született, és nincs fenntartva azoknak, akiknek természetükből kifolyólag jó a szervezőképességük. Valójában egész életünk az idő körül rendeződik. Ha nem tudunk élni vele, könnyen abba a csapdába esünk, hogy az életben nem azzal törődünk, ami igazán számít.

Valaki ezt mondta: „Minden döntésünk tárgya az, hogy mit teszünk a rendelkezésünkre álló idővel.”

Talán nem mi döntjük el, mennyi időnk van, Isten azonban ránk hagyja a döntést, hogy mire használjuk azt fel.

Egész héten azt fogjuk meglátni, miként osszuk be bölcsen időnket. Azt a kihívást intézem hozzád erre az adventi időszakra, hogy tölts minden nap külön időt Istennel! Nem feltétlen az számít, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen intenzitással éled majd meg ezeket a pillanatokat „Szerelmesednek bűvöletében”, mint mondja azt M.M. Davy oly gyönyörű verse, melyet meg szeretnék osztani veled ennek az adventnek a kezdetén.

Imádkozzunk együtt: „Uram, tanítsd meg, hogy bölcsen számláljam napjaimat! Ezidáig életem csak versenyfutás volt az óramutatóval, próbálván teendőimet (több-kevesebb sikerrel) belegyömöszölni a már amúgy is betelt órarendbe. Kérlek azonban, add meg a bölcsességet e héten, hogy a te elveid szerint használjam időmet!”

Köszönöm, hogy vagy!

Magas hegyeknek magánya lesz a rejtekem
Sziklahasadékban
állok őrt

Szívemnek lángja
az égig tör fel
Sem a széltől, sem a vihartól
nem lobog kevésbé…

Ne mondjátok testvéreim,
hogy elfordulok tőletek,
sem azt, hogy gyötrelmeitek
távol állnak tőlem!

Ha felnéztek,
megláttok a hegyek csúcsán egy lángot
és megértitek,
hogy értetek ég.

Tudni fogjátok,
hogy ott vagyok
Szerelmesem tart ott bűvöletében.

(M.M. Davy)